Az e-sport integrálása a sportjogba 

az e-sport sajátosságaival kapcsolatos 4. fejezet

(jelen cikk a PPKE sportjogi szakjogász képzése során 2023-ban készített szakdolgozat részletének publikálása, szerző: dr. Németh Ádám, témavezető: dr. Nagy Zsigmond)

Az e-sport sajátosságai

Miután láttuk, hogy miben és mennyiben hasonlít az e-sport a sportra, még fontosabb, hogy lássuk azokat a tényezőket, amelyek egyértelműen megkülönböztetik tőle.

Szólnunk kell az e-sport fő mozgatóerőjéről, az e-sport gazdasági ökoszisztémáról, az e-sportolók sajátos státuszáról és a versenyek sajátosságairól is.

Az e-sport fő mozgatóereje és tartalma

Az e-sport minden esetben főként piaci alapon szerveződő tevékenységet jelent, hiányzik a modern sport előképét jelentő amatőrizmus eszménye, ezt a fejlődési szakaszt, ha nem is ugrotta át az e-sport, de nagyon gyorsan túllépte és már az e-sport korai szakaszától, ma már kivétel nélkül a piaci érdekek és célok vezérlik.

Ehhez meg kell értetnünk az e-sport ökoszisztéma alapjait, amelyet jól mutat be az alábbi ábra:

4. ábra: esport gazdasági ökoszisztéma (Hauk, N., 2019, The Esports Ecosystem Part 5: Game Developers. Kemperlesnik. )

Amellett, hogy alapvetés, hogy videójátékok nélkül nem létezhet e-sport, a profitorientáltság jelenik meg abban is, hogy az e-sport a játékok gyártói számára komoly marketing értékkel bír és emiatt hogyan építik fel az üzleti modelljüket.

Sok népszerű és a világeseményeken, tornákon is megjelenő játék is ingyenesen elérhető (mint például a Fortnite, PUBG). A bevételek a mikró tranzakciók révén jutnak el a gyártókhoz. Ahhoz, hogy ez az üzleti modell működőképes legyen, nem elég az, hogy az adott játék jó, az is kell, hogy nagyon sokan lépjenek be és játszanak vele. Erre nagyon jó ösztönző megoldások az olyan események, amelyek egyre több játkost vonzanak be a játékba, ahol emiatt egyre több mikró tranzakciót végeznek el ezek a játékosok. Megveszik például az adott játékban megjelenő új skin-t, amit a világbajnokságra vezetnek be a fejlesztők.

Jó példa a gazdasági cél és a verseny kapcsolatára a RIOT Games 2019-es LOL világbajnokságára készült, Luis Vuitton által tervezett egyedi skin (PC Games, 2020).

Amíg a sport esetében a bevételszerzés alapja a marketing és közvetítési jogok értékesítése, a marchendising és a jegyeladás, addig az e-sport területén a bevételszerzés további rétege jelenik meg (ezeken kívül) a játékgyártói bevételek terén. Mivel a játék minden jogával a gyártó rendelkezik, komoly ráhatása van az e-sport piac alakulására.

Vizsgáljuk meg a versenyzők előtt lebegő célt is. Természetes, hogy az e-sportoló a legjobb szeretne lenni az általa játszott videójátékban. Ezzel viszont, ha nemzetközi szinten is ügyes, komoly pénznyereményekre tehet szert.

A tényleges számok után cikkekből tájékozódhatunk (Lucente, N., 2021, How Much Money Do Esports Players Make?, Aiken House.) valamint elérhető a top játékosok összes nyereményét tartalmazó statisztika (Esportsernings, 2022) is:

„This list represents the top players in esports who won the most prize money based on information published on the internet. Sources include news articles, forum posts, live report threads, interviews, official statements, reliable databases, VODs and other publicly-accessable sources that preserve „historical” information.”

Mindez nem jelenti azt, hogy nem létezne a csapat, vagy az egyén győzelme, a sporthoz kapcsolódó eszménykép, viszont álszent lenne nem látni, hogy az e-sport egyik fő mozgatóereje a mögötte megjelenő pénzügyi érdek.

Az ökoszisztéma szerves része a streaming is, ami kifejezetten a videójátékos világ része. Ahhoz, hogy megértsük a kapcsolatot az e-sporttal, fontos tisztázni, hogy mit csinál egy streamer. A streamer azt közvetíti, ahogy játszik, a játék megvalósulhat egy e-sport eseményen, vagy egy házi stúdióban másokkal versenyezve (de nem szervezett keretek között), vagy játszhat egy olyan játékkal is, aminek nincs is kompetitív módja.

A stremer ezzel nézettséget generál a játáknak, valamint saját maga előtt a bevételszerzési lehetőségek tárháza nyílik ki. A streamer, ha a követő bázisa erős és nagy, exkluzív szerződést tud kötni a streaming platformmal (a videójátékok esetében ez főként a www.twitch.tv.) ahol monetizációból bevételre tehet szert, de állandó jutalékot is kaphat. Magyar viszonylatban a Twitch Leek (Tvicsiriccs (2021) óta van pontosabb információnk a bevételekről. E szerint a legnépszerűbb streamerek Magyarországon (The VR), 26 hónap alatt (2021 szeptemberéig) 268 000 dollárt kerestek a tartalmaikkal.

Van, aki ennél is tovább ment, a Zsózéatya elnevezésű streamer (aki saját bevallása szerint a kőműves munkája mellett kezdett el streamelni), ma már saját energiaital márkával és a brandje alatti sörözővel is rendelkezik, mindezt a streaming miatti népszerűségnek köszönhetően, hiszen sok emberhez eljut. Bár Zsózéatya az e-sporthoz kevésbé áll közel, csatornája alapvetően szórakoztatási célú, de határozottan a gamer világra építkezett.

Mindezzel arra szeretnék rámutatni, hogy az e-sport a videójáték ipar és a szórakoztató ipar része és az e-sport mögötti piaci megfontolások és szórakoztató ipari célok hangsúlyosabban jelennek meg, mint a sport esetében. Amíg a sportban lehet aktívan és profi módon művelni olyan sportokat, amelyek szórakoztatóipari értéke alacsony, addig ez az e-sportban ez nehezen képzelhető el.

Speciális szabályalkotás

Amíg a sport világában a sport szabályait a sport legfelsőbb szervezetei (pl. a labdarúgás esetében a FIFA) alkotják meg, addig az e-sportban játszott videójátékok szabályait nem a sportszövetségek alakítják ki, hanem a játékot fejlesztő videójáték gyártók.

A nemzetközi szövetségnek nincs ráhatása a videójáték szabályrendszerére, ha a játék gyártója bevezet egy módosítást, az automatikusan azt is jelenti, hogy a versenyen is a módosításnak megfelelően kell a játékkal játszani (Szendrák J., Harangi-Rákos M., 2021, Az esport technológiai gazdasági és társadalmi jellemzői. In Bába É., Szabados Gy., Ráthonyi G., Harangi-Rákos M., Puskás A., Bíró M., (Eds.), Válogatott Tanulmányok a Sporttudomány Köréből 6. kötet, Az e-sport élre tör (7. oldal). Debreceni Egyetem Sporttudományi Koordinációs Intézet Debreceni Egyetem, Sportgazdasági és-menedzsment Intézet.).

Jó példa erre a Fortnite, amelynek szerves része volt az építkezés lehetősége a játékon belül, amely mára jelentőségét és népszerűségét veszítette, így a fejlesztő is kivezeti azt.

Az e-sport esetében tehát egy-egy nemzetközi szervezet tevékenysége csak a szervezésre tud kiterjedni, de a sporttal kapcsolatos valamennyi jog a fejlesztő kezében van. Az olyan fontos kérdések, mint például, hogy milyen pályán játszák a játékot, hányan játszhatják, milyen eszközeik vannak a játékosoknak nem a szövetségek döntési jogköre.

A szövetségek speciális státusza

A szervezettség esetében gyakori hiba, hogy akár Magyarországon, akár nemzetközi szinten vizsgáljuk a szervezetrendszert, a klasszikus sport szervezeti kereteibe próbáljuk elképzelni az e-sportot.

Magyarországon jelenleg két e-sport szövetség is működik, ezek eltérő működése is jól mutatja, hogy például mennyire lehetetlen a helyzete szervezeti szinten az e-sportnak. Mind a két szervezet (HUNESZ és NGES) szövetségként bejegyzett civil szervezet.

Első kérdés, hogy ezeket a szövetségeket bele tudjuk-e illeszteni a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban. Stv.) szervezeti keretei közé.

Másik fontos kérdés, hogy el tudja-e látni a szövetség feladatait egy e-sport szövetség.

Szövetségi státusz

Ha az Stv. szabályait vesszük alapul, akkor nem tudjuk egyik, az Stv. 19. § (3) bekezdése szerinti típusba sem besorolni maradéktalanul.

Egyrészt, ha a klasszikus sportszövetségi rendszerben képzeljük el a működést, akkor kellene, hogy létezzen a sport, aminek az életét szervezi a szövetség. Az e-sport, mint gyűjtőfogalom videójátékok összesége, nem kapcsolódik egy adott játékhoz. Ha tehát a sportszövetségi analógiát akarjuk alkalmazni, akkor minden játéknak egy külön sportágnak kellene lennie, akik az e-sport szövetségbe tagozódnak.

Tehát léteznie kellene a CS:GO, mint sportág szövetségének, a LOL, mint sportág szövetségének és így tovább.

Viszont az e-sport szövetségek nem egy-egy játék életének szervezésére jöttek létre, hanem általában az e-sport élet szervezésére.

Hozzá kell tenni mindenhez, hogy egyébként alsóbb szintre (tehát egy-egy játékhoz kapcsolódó szövetségre) valójában nincs is szükség [pl.: versenyszervezési oldalról ugyanazon a szervezési platformon (pl.: ESL) lehet valamennyi játék lebonyolítását megoldani] és nem is lenne indokolt, mivel a játékok nagyon gyorsan tudják egymás váltani egy-egy versenynaptárban.

A szövetségek országos sportági szakszövetségek státuszt azért sem tudják elérni, mivel nem tudnak megfelelni az Stv. 20. § (4) bekezdésében foglaltaknak.

Országos Sportági Szakszövetség nem lehet bármely sportági szövetség, csak az a sportági szövetség, amely, az Stv. 20. (4) és (5) bekezdések szerinti feltételeket teljesíti, az a szövetség kérheti a Fővárosi Törvényszéket, hogy a jogi státuszát minősítsék át Országos Sportági Szakszövetségre.

A feltételek egy része a sportághoz kapcsolódik. Egyrészt az Olimpiai Bizottság által elismert sportágban hozható létre, másrészt a nemzetközi szövetségnek tagnak kell lenni a GAISF-ban.

Szervezeti szinten az Országos Sportági Szakszövetséget követően találjuk a sportági szövetséget és a szabadidősport szövetséget, amelyek talán legközelebb állnak az e-sport szövetségek jelenlegi szerepköréhez, viszont ehhez is hiányzik az a sport, aminek a szövetsége lenne az e-sport szervezet.

Önmagában tehát bármely szövetségi szervezeti szintet nézzük, az alap gond a sportág hiánya, mivel nem sportágról beszélünk, hanem a sportágak gyűjtőkategóriájáról és nem is reális, hogy egy-egy videójáték jogi értelemben önálló sportág legyen, ezért az elismert sportági státusz megszerzése szinte lehetetlen.

Ha tehát szabályozni szeretnénk az e-sport szövetséget sportjogi szempontból, akkor ez egy új kategória tudna csak lenni, amit csak az e-sport esetén lehet értelmezni, ez viszont indokolatlanul megerőszakolná a jelenlegi sportszövetségi rendszert.

Szövetségi feladatok ellátsa

De kérdésként merül fel az is, hogy egyáltalán el tudná-e látni az Stv. szerinti feladatait egy mesterségesen létrehozott, sportjogi státuszt kapó e-sport szövetség.

Ha a sportszervezési feltételeket vizsgáljuk, akkor azt meg tudjuk állapítani, hogy ugyanazok a szervezési feltételek és anyagi források szükségesek egy e-sport világeseményen való részvételhez is, mint egy klasszikus sportág esetében.

Viszont például az Stv. 22. § (1) bekezdése szerinti feladatok közül az a) és b) pont szerinti feladatok az e-sport területén nem értelmezhetőek.

Ennek oka a már fent említett körülmény, hogy adott játék szabályrendszerét nem a szövetségek alakítják ki, emellett nem lehet nemzetközi versenynaptárról beszélni, mivel rengeteg, egymással párhuzamos verseny található, összehangolás nélkül.

Emellett, ami talán a legfontosabb, hogy hiányzik a sportszövetségek alapját képező monopólium szerű joggyakorlás feltételrendszere. Az országos sportági szövetségeket egyfajta természetes monopóliumként is értelmezhetjük, mivel jogilag (mivel ezt az Stv. elírja) nem lehet egy adott sportágban pl. több Országos Sportági Szakszövetség. De logikailag is irreális lenne, ha egy sportágban több Országos Sportági Szakszövetség működne, mivel a hozzá delegált feladatok tipikusan olyan feladatok, amelyet egy szereplő kezébe kell összpontosítani. Furcsa helyzet állna elő, ha pl. két Kézilabda Szövetség dolgozna országos szinten és a sportszervezetek két versenyrendszerben is részt vennének. Logikusan az egyik versenyrendszer kiszorítaná a másikat és az egyik szervezet súlytalanná válna. Emiatt az sem képzelhető el, hogy a már megszerzett státuszt elveszíti adott szervezet, egy másik szervezet javára egy sporton belül (mert például a versenyzők abba a szövetségbe lépnének át). A monopólium adódik abból is, hogy a nemzetközi szintérnek csak egy szervezet lehet a tagja, nem lehet két nemzeti válogatott.

Az e-sport esetében viszont ez korántsem ennyire természetes. Mivel a világméretű eseményeket a szövetségektől független játékfejlesztők szervezik, ezért az sem mondható ki, hogy a szövetségi tagság nélkül a játékos nem vehet részt a legfontosabb világeseményeken. Mivel tehát a szövetségektől függetlenül is megvalósulnak a versenyek, ezeket megtiltani sem lehet, mivel a jogot a játékgyártó megadja a szervezőknek, ezért ez egy versenyző piac, amiből az is következik, hogy a monopolisztikus joggyakorlás kivitelezhetetlen és indokolatlan is.

Az e-sportoló sajátos helyzete

Talán az egyik legizgalmasabb sajátossága az e-sportnak maga az e-sportoló. Ahogy korábban már említettük az e-sportoló fogalmát nehéz megragadni az e-sport sajátos jellemzői miatt.

Sok a hasonlóság az „egyszerű gamer” és streamer és az e-sportoló között. Hasonlóságként azonosíthatjuk, hogy:

• mindegyik megnevezett szereplő videójátékkal játszik,
• a játékosok nincsenek egy adott játékhoz kötve, a hasonló játékmódok és játékszervezési elvek miatt egyszerre több játékban is lehet eredményes valaki és a váltás a játékok között gyorsan megvalósítható,
• lehetősége van kompetitív módon is játszani az adott játékkal, mivel a játékok nagy részének alapfunkciója, hogy online térben más játékosokkal versenyezve lehet játszani (a battle royal játékmódnak ez az alap beállítása),
• a játék, mint munka bevételt tud generálni függetlenül attól, hogy adott játékos eredményes-e az adott játékban, egy streamer, aki soha nem indul el szervezett versenyen is ugyanolyan eséllyel tud bevételhez jutni, mint a gamer, aki rendszeresen indul versenyeken, illetve nincs akadálya, hogy a gamer egyszerre legyen streamer és e-port versenyeken induló e-sportoló.

Ami viszont általában az e-sportolót megkülönbözteti az „egyszerű gamertől” és a streamertől, amitől sporttevékenységhez hasonló, amit végez:

• fő cél a szervezett versenyeken való részvétel,
• a versenyzés miatt az e-sportoló edzéseken vesz részt, akár szervezett formában, akár saját maga edzőjeként.

Ami viszont nagyrészt hiányzik az e-sportoló mögül, ellenben a sportélet része:

• mögöttes sportszervezet, akinek a színeiben tartósan versenyez az e-sportló: bár egyre több jogi személyiséggel rendelkező és fix csapatot látunk az e-sport területén is, ezek sem egységesek, egy részük az Stv. szerinti sportszervezet keretében alakult e-sport szakosztály, nagyobb részük viszont valamilyen Polgári Törvénykönyv szerinti jogi személy, legnagyobb részben viszont az e-sportolók ad-hoc, jogi személyiség nélküli, fix játékos sorral hosszú távon nem rendelkező csapatokban játszanak (ezt a következő alfejezetben részletesen kifejtem);
• edző részvétele a felkészülésben: az edzői réteg abszolút nem kialakult az e-sport területén, még, ha szervezett keretekben is készül fel egy e-sportoló a versenyre, még kevés helyen találunk képzett e-sport edzőt, aki a felkészülést segítené, edző leginkább az olyan szervezeteknél jelenik meg, ami klasszikus sportszervezet mellett épül ki;
• nincs kiépített igazolási és átigazolási rendszer, az e-sportolót egy adott csapathoz:
  • ha az jogi keretekkel nem rendelkezik, csak a lojalitása köti, igaz, hogy egy versenyen belül nem tud más csapat színeiben indulni a versenykiírások miatt, de bármikor felállhat és elhagyhatja a csapatát jogi következmények nélkül, akár egy versenyen belüli is;
  • ha jogi személyiséggel rendelkező csapatban játszik, a csapattal kötött szerződés függvénye, hogy jogi következmények nélkül el tudja-e hagyni az adott csapatot (a piaci sztenderdek azt mutatják, hogy a csapatok a sportból vett példákkal élve egy éves határozott idejű szerződéseket kötnek, néha már kivásárlási opció is megjelenik), de sok esetben nincs a szerződésekben olyan kikötés, amely alapján számon kérhető egy játékos, ha nem jelenik meg egy edzésen, vagy nem jelenik meg egy versenyen;
• nincs versenyengedélye a játékosoknak, mivel az Stv. hatálya nem terjed ki az e-sportra, ezért jogilag nem is szükséges a versenyengedély kiadása, de nem is életszerű az e-sport területén, mivel ahogy fent már írtuk, az e-sportolót nem az igazolása, hanem maximum egy polgári jogi szerződés köti adott csapathoz, sok a csapatváltás, igazából átigazolási időszak sincs, ezen túlmenően merőben felesleges is lenne, mivel a magyar e-sport szövetség csak a sajt versenyein tudná a versenyengedélyt érvényesíteni, de a többi verseny, világbajnokságok esetében a versenyengedély nem irányadó (a versenyengedélyezési rendszer akár versenyhátrány is lenne a lazább regisztrációs rendszerű nemzetközi versenyekhez képest);
• nincs sportorvosi rendszer, amely az e-sportoló egészségügyi alkalmasságát vizsgálná, hozzátéve, hogy ha lenne is ilyen rendszer, egyenlőre az a szakmai standard is hiányzik, hogy mi alapján lehet egy emberről megállapítani, hogy alkalmas-e az e-sportra, valószínűleg ezt felesleges is lenne erőltetni az e-sport területén;
• nincs antidopping ellenőrzés, bár a legtöbb verseny esetén előírás, hogy tilos a dopping tevékenység, ezt a WADA nem jogosult ellenőrizni és nehézkes is lenne, mivel a versenyző az offline döntőig általában otthonában tartózkodva játszik, tehát nem lehet kötelezni, hogy a verseny után adjon mintát az erre elkülönített helyiségben (hozzátéve, hogy egyébként a versenyszervezés keretében nincs kijelölt versenyzési hely, tehát az e-sportoló igazából bárhonnan játszhat, viszont, mivel a játkosprofilja rögzíti, hogy milyen IP címről jelentkezik be, ezért az eltérő IP cím gyanút ad az account sharing vétségre, amikor az adott játékos profiljából más játszik a szabályokkal ellentétesen);
• nehézkes az e-sportoló foglalkoztatása, számára sportszervezeten keresztül bevétel juttatása, mivel nem esik az Stv. hatálya alá az általa végzett tevékenység, vele amatőr sportoló szerződést nem lehet kötni (még akkor sem, ha a klasszikus sport területén működő sportszervezet keretén belül fejti ki tevékenységét), ezt követően már csak a munkaviszonyban foglalkoztatás marad mint lehetőség (ami nem életszerű és nehézkes konstrukció, már csak a Munka Törvénykönyvének életkori szabályai miatt is) és a megbízási jogviszony, amiben viszont a polgári jogi szabályokat kell ügyesen forgatni, hogy erre a speciális jogviszonyra alkalmazható legyen (bár ez még a legegyszerűbb megoldás).

További speciális vetülete az e-sportoló státuszának, hogy az e-sportoló sok esetben nem csak sportoló és nem elsősorban sportoló, hanem egy brand, tartalomgyártó, médiafelület.

Sok profi, világeseményen részt vevő játékos (eredménytől függetlenül) később eredményes streamer karriert fut be. Ilyen esetben a játékos nagy bevételekre tehet szert, ha egy játék bevezetésekor egyszerűen csak játszik az adott játékkal.

Esetükben az a személyes brand, amit képviselnek és értékesítenek (pl.: influencer marketing szerződéseken keresztül) néha értékesebb, mint a sportolói jelleg, vagy a sporttevékenység. Ha viszont az Stv. arculat-átviteli szabályait kellene az e-sportolóra alkalmazni, az e-sportoló számára nagyon előnytelen helyzet állna elő, hiszen számára igazából semmi nem gátolja, hogy az e-sport mellett sikeres streamer karriert fusson be, ezért egy ilyen döntési helyzetben, hogy átadja-e a hozzá kapcsolódó jogokat egy szervezetnek, vagy inkább megtartja magának, úgy, hogy ezzel igazából nem esik el a versenyzés lehetőségétől sem, üzletileg egyértelműen az utóbbi döntés az optimális.

Röviden összefoglalva, az e-sportoló, aki ki szeretné aknázni a videójátékos és az e-sport ipar valamennyi szegmensét egyszerre több jogviszonyban is találja magát:

• hivatásos e-sportoló, aki részt vesz szervezett e-sport eseményeken, versenyez
• klasszikus játékos, aki részt vesz nem szervezett versenyeken,
• kezeli a streamer karrierjét, aminek keretében szerződést köt a streamer platformmal, adományokat fogad a nézőktől és tartalmat gyárt,
• valamint kezeli saját brandjét.

Amennyiben viszont szeretnénk csak az e-sportolót megragadni ezen tevékenységek közül, csak a szervezett versenyeken részt vevő személyt kell alapul vennünk és csak ezt az élethelyzetet szabad szabályozás alá vonni, a másik három területe egy e-sportolónak, a klasszikus polgári jog szabályai alapján megítélhető és kezelhető.

Az e-sport tevékenység specialitása a klasszikus sport tevékenységhez képest:

• az edzések tipikusan nem igényelnek jelenlétet, mivel a játékok is online játszhatóak, ezért meg lehet szervezni online az edzést is,
• a versenyek is online valósulnak meg, viszont az időeltolódás miatt olyan időben is lehetnek versenyek, ami magyar idő szerint túl későn, vagy túl korán lennének, ezért mindenképpen szükséges ezt a kérdést is rendezni,
• a sporttevékenységet nem csak sportvállalkozások és sportszervezetek szervezik, mindkettőre van példa (pl.: Illés Akadémia Spirit, Wild Multigaming),
• a sportoláshoz szükséges eszközök rendkívül drágák és magáncélra is használhatóak (pl.: számítógép), ezért nem feltétlenül indokolt, hogy a sport eszközt a megbízó biztosítsa,
• a sporttevékenység tipikusan nem csak a versenyeken és edzéseken való részvétel, hanem a streaming is lehet (de ez el is hagyható), mivel azonban itt bevételt lehet szerezni (pl.: adomány), ezért ezeket a bevételeket a megbízóhoz lehet becsatornázni, illetve felmerül a kérdés, hogy a streamer e-sportoló esetében az e-sport csapat neve és brandje mennyiben járul hozzá a sikeres streaming karrierhez,

Megjelennek azonban speciális elvárások is az e-sportlóval szemben:

• ne képviseljen más csapatot az e-sportoló, ne legyen tagja más csapatnak (pl.: más játékban, mint amire szerződtünk vele), úgy, hogy ennek technikai akadályai elvileg nem ellenének,
• mivel tipikusan egy adott játékra szerződött, azt nem lehet megtiltani, hogy más játékkal ne játsszon, de azt el lehet várni, hogy ez ne menjen a szerződése szerinti vállalásai rovására,
• nick név használata: a csapatban viselt név lehet hozott név, vagy ott választott név is, itt azt kell eldönteni, hogy az egyes játékokban, az egyes platformokon ugyanazt-a nevet kell-e használnia, vagy a játékos a nick nevét az egyes platformokon és játékokban szabadon megválaszthatja.

Kérdésként felmerül az is, hogy mit várhat el a csapatától az e-sportoló:

• a közösségi média jelenlét, stream elvárások összhangban legyenek egyéb elfoglaltságaival, azaz vegyük figyelembe, hogy a szabadidejéből szán időt az e-sportoló a csapatra, és azt is szeretnénk, hogy edzéseken részt vegyen,
• a streaminghez az e-sportoló képmására és személyiségére is szükség van, tehát nem tehető kötelezettséggé a streaming karrier folytatása, hozzátéve, hogy ez a csapat hírnevét is mindenképpen növeli és a csapat számára az e-sportoló streaming platformja is egy jó reklámhely a szponzorok népszerűsítésére,
• a csapat biztosítsa számára a mezeket, logókat,
• ha utazni kell egy eseményre, akkor az alapító az utazás költségeit állja,
• ha nevezési díjas egy esemény, akkor az alapító ezt állja.

Az e-sportszervezetek szintje

Szót kell ejtenünk az e-sportszervezetek jogi szempontból érdekes helyzetére is. Ma a piaci tapasztalatok alapján találunk:

• jogi státusz nélküli csapatokat (egyszerű polgári jogi társaságok), ahol a tagokat semmilyen jogi személy nem egyesíti,
• klasszikus sport világából érkező sportszervezeteket, akik az e-sportot saját szakosztályként kezelik (pl.: MTK e-sport szakosztály vagy Budapesti Honvéd e-sport szakosztály, Illés akadémia e-sport szakosztály)
• piaci vállalkozásokat, jogi személyeket, akik az e-sportot piaci, bevételszerző tevékenységként valósítják meg, tartják fenn a csapataikat (pl.: LevelUp).

Ugyanazt a szerepet tehát jogilag 3 eltérő státuszú szervezet is be tudja tölteni. Ami ebben a helyzetben visszás, hogy bár mindegyik típusú csapat ugyanazt csinálja, eltérő jogi státuszuk miatt mindegyik jogi forma szenved valamilyen hiányosságban, amit igazából a másik típusú szervezetként tudna csak orvosolni.

Az egyes szervezeti formák előnyei és hátrányai:

A versenyek sajátos világa

A versenyszervezés nem centralizált. A már említett világesemények mellett rengeteg helyi, regionális, vagy éppen a játék gyártója által szervezett verseny fut egymás mellett, a játék gyártója dönti el, hogy a szervezés licencét kinek adja ki. Ezek a versenyek szinte egyáltalán nincsenek összehangolva, a játékos döntésére van bízva, hogy hol indul el.

A versenyszervezés a játék gyártójának döntése alapján többféle is lehet. A gyártó a versenyszervezés licencét bárkinek kiadhatja, de dönthet úgy is, hogy teljes mértkében magának tartja fenn.

Az e-sport játékok köre számtalan lehet és gyorsan változik a rendezvényeken megjelenő játékok köre. Az e-sport területén a versenyek szervezőinek fontos célja, hogy az aktuálisan népszerű játékokkal lehessen játszani. Ez egyrészt azt is jelenti, hogy könnyen kikerülhet egy-egy játék a versenyszerűen játszható játékok közül (erre jó példa a PUBG, amely 3-4 évvel ezelőtt kihagyhatatlan játéknak számított, ma már egyre kevesebb neves versenyt szerveznek rá), és azt is, hogy az új és népszerű játékok gyorsan kerülnek be a versenynaptárakba. Ezek a játékok sok esetben átjárhatóak, a játékosok nagy része így követi az aktuálisan népszerű játékot és nincs akadálya annak, hogy a korábbi PUBG játékos egy év alatt Fortnite játékossá képezze át magát. Természetesen léteznek viszonylag állandó játékok (pl. CS:GO), de könnyen lehet, hogy 10 éven belül ennek a helyét is egy másik játék veszi át. Ez csak attól függ, hogy megjelenik-e egy olyan játék, amely a játékosokat átvonzza magához.

A versenyszervezés nagyon eltérő a klasszikus sporthoz képest. Az e-sport tipikusan az online térben valósul meg, az offline események a nemzetközi tornák, vagy a döntők esetében az elsődleges megrendezési forma. A versenyrendszerek tagozódása esetében annyi a hasonlóság a klasszikus sporthoz, hogy egy-egy világesemények a bekerülő csapatok területi elv szerint rendeződnek. Viszont furcsa lenne például, ha a népszerű FIFA esetében megyei tornákat tartanának Magyarországon.

Tipikus az alapszakasz és a rájátszás szintű szervezés.

Ha bővebben érdekel a téma, akkor itt érsz még el információkat:

e-sport piaccal kapcsolatos 1-2 fejezet

az e-sport és a klasszikus sport összehasonlításával foglalkozó 3. fejezet

az e-sportot meghatározó tényezőkkel kapcsolatos 5-6. fejezet

e-sport szabályozási koncepcióval kapcsolatos 7-9. fejezete

Ha e-sport joggal kapcsolatos kérdésed van, vedd fel velünk a kapcsolatot.