Telefon
(jelen cikk a PPKE sportjogi szakjogász képzése során 2023-ban készített szakdolgozat részletének publikálása, szerző: dr. Németh Ádám, témavezető: dr. Nagy Zsigmond)
Véleményem szerint tehát az e-sport elkülönül a sporttól, ebben az Európai Parlement állásfoglalását osztani tudom és nem helyes, ha bele kívánjuk a sport intézmény és jogrendszerébe kényszeríteni, főleg, ha ezt a magyar sportjogi keretekben szeretnénk megtenni.
Helyes a klasszikus sport szabályrendszeréből és logikájából átemelni az alkalmazható és helyes gyakorlatokat. Helytelen az a kényszeres és ösztönös gyakorlat, hogy az e-sportot a klasszikus sporthoz akarjuk viszonyítani.
Ha valamire szüksége van az e-sportnak (a jelenlegi fejlődési út és az e-sport jellemzői alapján), hogy:
Jelenleg ezeken a területeken látok fejlesztési szükséget, javaslataimat a következő fejezetben található szabályozási koncepcióban fejtem ki részletesen.
Jelen fejezetben arra teszek kísérletet, hogy az e-sport szabályozásával kapcsolatos alapvető gondolatokat fogalmazzak meg. A dolgozat arra rámutatott, hogy az e-sport sajátos kezelést igényel, viszont ebből természetszerűleg fakad az a kérdés, hogy mit tartalmazzon egy ilyen esetleges szabályozás.
Ezért röviden megkíséreltem összefoglalni, hogy egy esetleges szabályozás esetében milyen alapokon javaslom a szabályozás előkészítésének megkezdését, amely elvek még önmagukban szabályozást nem tartalmaznak, inkább iránymutatást a jogalkotó számára.
Ahogyan korábban már bemutattam az e-sport egy nagyobb piac, a videójátékos ökoszisztéma keretén belül egy folyamatosan fejlődő piaci szegmens.
Sok a hasonlóság egy streamer és az e-sportoló tevékenysége miatt, éppen ezért fontos, hogy ha bármikor is szabályozni akarjuk az e-sportot, akkor definiáljuk magát az e-sportot.
Az e-sport minőséghez véleményem szerint a tevékenységnek az alábbi fogalmi ismérveknek kell megfelelnie:
A fogalmi elemek alapján nem e-sport tevékenység és természetszerűen nem igényel szabályozást a házi verseny (LAN party), a streaming, a játékon belüli, a játék szabályai miatti verseny, amely nem jár díjazással.
Az e-sport szabályozást nem tartom kivitelezhetőnek a sportról szóló törvény keretein belül, tekintve, hogy az e-sport nem sport, testidegen lenne a szabályozás a sportról szóló törvényben. Szerencsésebb volna egy külön e-sportról szóló törvény megalkotása, amelyben minden szükséges és elégséges szabályozási kérdést el lehet helyezni.
A törvény tárgyi hatálya az előző pontban meghatározott e-sportra, alanyi hatálya az e-sportolóra, valamint az e-sportszakemberre és e-sportszervezetre és az e-sport szövetségre kell, hogy kiterjedjen.
Álláspontom szerint az e-sport szövetség egy olyan szövetség típusú civil szervezet, amely célját az e-sport tevékenység szervezése és az e-sport tevékenység fejlesztése érdekében valósítja meg.
Az e-sport szövetség esetében nem lehet és nem javasolt fenntartani:
Álláspontom szerint azt is lehetővé kell tenni, hogy speciális adózási szabályok szerint, vagy adómentesen tudja az e-sport szövetség a pénzdíjakat kiadni a nyertesek számára, ezzel ösztönözni lehetne az e-sportolókat, hogy egyre többen induljanak el ilyen versenyeken.
Rögzíteni kell az e-sportszövetség érdekvédelmi feladatait is, amik az e-sportolókkal kapcsolatban állítanak feladatot a szövetség számára. Érdekvédelem alatt az e-sportolók foglalkoztatásával, etikai és felelősségi szabályok megalkotásával, valamint gyermekvédelmi szabályok megalkotásával tudna fellépni a leghatékonyabban, amelyek megsértése esetén szankcionálási lehetősége lenne a versenyén részt vevő e-sportszervezetekkel, vagy egymásnak feszülő e-sportolókkal szemben. A szankcionálási lehetőséget nem csak tagjaira, hanem valamennyi, a versenyén részt vevő személyre jogosultnak kell lennie alkalmazni.
Meg kell határozni azt is, hogy mely szervezet lehet e-sport szövetség, ezen a téren jó megoldásnak tartom az Stv. szabályaival analóg megoldást alkalmazni. Előírás lehet a nemzetközi szövetségi tagság, versenyek meghatározott idő óta szervezése és minimális taglétszám meghatározása is.
Ázsiában láthatjuk az e-sport és a klasszikus sport kapcsolódásának pozitív példáit, amit jelenleg Magyarországon inkább az hátráltat, hogy nehéz az e-sportot és a sportok szervezeti kereteken keresztül összekapcsolni.
Ennek egyik lehetősége, ha a sportszervezetek (ideértve a sportvállalkozást is) számára deklaráljuk, hogy a sporttal kapcsolatos státuszukat és helyzetüket nem érinti, ha e-sporttal kapcsolatos tevékenységet végeznek.
Fontos ugyanakkor, hogy e-sportolót amatőr sportolói szerződéssel ezek a szervezetek se foglalkoztathassanak, esetükben is az e-sport törvény szerinti foglalkoztatási forma lenne a kötelező.
Az e-sportolók esetében jelenleg sok elmaradást kell ledolgoznia az e-sport piacnak. Az látható, hogy az e-sportolók foglalkoztatásának keretei nem biztosítottak jelenleg. Ha csak a magyar szabályozást vesszük alapul, akkor pont a sporttól való elkülönülés miatt jelenleg egy e-sportolót nagyon nehéz megfelelő jogi keretek között foglalkoztatni. Nem lehet velük amatőr sportolói szerződést kötni, hiszen nem sportolók az Stv. alapján az e-sportolók. Viszont a munkaszerződés sem nevezhető tipikus és életszerű foglalkoztatási formának, ha azt vesszük alapul, hogy itt is már gyermekkorban el kell kezdeni a megfelelő felkészítést (főleg, ha azt vesszük alapul, hogy a sok e-sport játékhoz szükséges reflexek idővel elkopnak).
Ma tehát egy saját atipikus megbízási szerződéssel lehet a foglalkoztatást megvalósítani, ami leginkább az amatőr sportolói szerződéshez hasonlatos, de ez így nem a leginkább megfelelő foglalkoztatási forma.
Ezen kívül a sportók érdekvédelme és a szerződési standardok kialakítása hiányzik jelenleg. Elmaradás figyelhető meg a tanulás és a sport összehangolása területén, sok esetben a sportolók még költségtérítést sem kapnak és a nemzetközi versenyek olyan idősávban kerülnek megrendezésre, amely a megfelelő pihenést akadályozza. Erre vonatkozóan javaslattal élek, hogy mik azok az alap standardok, amit egy e-sportolói szerződésnek tartalmaznia kellene, vagy ami akár szabályozási alap tud lenni.
Az e-sportolók esetében a szórakoztatási célú tartalom gyártása is kezelendő kérdés a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok szabályozása mellett, az e-sportoló érdekeit védendő.
Az e-sportolókkal kapcsolatban egy esetleges e-sportjogról szóló törvények így az alábbi szabályokat lenne szükséges meghatároznia:
A szabályozásban véleményem szerint rendezni kell, hogy az e-sportszervezet pontosan milyen jogi státusszal rendelkezik. Egy e-sport szervezet egyfelől más, mint egy sportszervezetet, erőssebben jelennek meg a profitorientált célok, céljai azonban részben hasonlóak a sportszervezethez, ahogy a sportszervezet célja a sporttevékenység megvalósítása, az e-sportszervezet célja az e-sport tevékenység megvalósítása az e-sportolók foglalkoztatásán keresztül.
Az e-sportszervezet tehát álláspontom szerint egy olyan:
A piacorientáltság értékelése érdekében az e-sportszervezetet a Ptk. szerinti jogi személyként szükséges megalapítani.
Rögzíteni javaslom azt is, hogy az e-sportszervezet legalább részben köteles az e-sportolók által elért díjazást a díjazást megnyerő e-sportolóknak kifizetni. A részbeni kifizetési kötelezettség azért fontos, mivel az e-sportszervezet számára is bevételt jelent a versenyeken elért díjazás, ebből a díjazásból tudják fenntartani szervezetüket és támogatni a többi általuk foglalkoztatott csapatot. Ezért álláspontom szerint a díjazás maximum 50%-os megtartása esetükben méltányos. Hozzátéve, hogy ez a szabály kicsit furcsának tűnhet, ha a klasszikus profi sportolók helyzetével hasonlítjuk össze az e-sportolók helyzetével. Egy sportoló, ha nyer a csapata például a Bajnokok Ligáján egyáltalán nem tarthat igényt a csapatnak fizetett díjazásra (kivéve, ha a szerződése másként nem szól), amatőr sortoló szintúgy. Felmerül a kérdés, hogy akkor az e-sportolókat miért szeretnénk egy ennél sokkal előnyösebb helyzetbe hozni. A válasz az, hogy az e-sportoló esetében nagyon fontos motivációs faktor a nyereményből való részesedés, jelenleg ez az egyik fő hajtóereje az e-sport karriereknek, amit a jogalkotás során is értékelni kell. Másik oldalról az e-sportolók nagyon sok esetben nem kaják meg a nyereményüket, úgy, hogy közben se fizetést, se költségtérítést sem kapnak. Sok esetben az e-sportszervezetek kihasználják az e-sportolót, számukra előnytelen szerződési feltételekkel kell komoly pénzdíjazású versenyeken részt venniük. Valós veszély tehát, hogy az e-sportoló komoly erőbefektetését követően sem tud olyan anyagi előnyt realizálni, hogy ezt a tevékenységét tovább folytassa.
Harmadrészről az e-sportból származó bevétel megjelenése az e-sportoló esetében az e-sport társadalmi megítélését tudja erősíteni. Nem szabad, hogy az e-sport tevékenységet a számítógép előtt töltött hosszú és elvesztegetett óraként azonosítsuk, hanem egy munkaként, amely igényli a folyamatos gyakorlást, de el tudja tartani a tehetséges versenyzőket. Ehhez viszont biztosítani kell azt, hogy a nyeremény az e-sportolónál jelenjen meg. Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy egy e-sportoló számára folyamatosan fizetést kell adni. Ahogy korábban írtam lehetőség van arra, hogy az e-sportolót alapvetően díjazás nélkül foglalkoztassa az e-sport szervezet. Viszont, ha tehetséges és versenyen jó helyezést ér el, akkor az e-sportszervezet számára is megtérül a befektetett munka. Emellett a tehetséges versenyző a következő szerződésében így már ki tud harcolni olyan szerződési feltételt, ami számára folyamatos bevételt is jelenthet, de mivel az őt foglalkoztató e-sport szervezet tudja, hogy az e-sportoló optimális esetben bevételt fog generálni, számára is már érdemes az e-sportoló megtartása érdekében fizetést adni az e-sportolónak.
Az etikai szabályok megalkotása és a gyermekvédelem kétségtelenül fontos területe az e-sportnak. Bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét igazolni, maguk a játék fejlesztők is korhatárhoz kötik az egyes játékok játékosainak regisztrációját, mivel az erőszakos játékokat nem minden korosztály tudja megfelelően kezelni. Ezen túlmenően azt sem lehet tagadni, hogy egyes játékosi közösségeken belül a játékosok egymással szembeni hangneme, a kommunikáció formája alapvetően sértő tud lenni.
Csak egy példát kiemelve, az esport1.hu oldalon (Esport1, 2020) 2020-ban megjelent kutatás eredményei jól mutatják, hogy a népszerű LOL játék esetén a „ranked” mérkőzések esetén a toxikusság egy létező jelenség. Toxikusság alatt kell érteni „Mikor valaki sértegette a másik játékost. Ez lehetett durva beszólások tömeg, de olyan kis dolog is, mikor azt mondták, hogy „De rossz vagy!””. A vizsgált 100 mérkőzésen 40 esetben azonosítottak toxikus viselkedést, hozzátéve, hogy mindez az eredményességre hatással nem volt, mivel a vizsgált negatív jelenségek (összesen a 100 mérkőzésből 68 esetben találtak valamilyen negatív jelenséget) nem hatottak ki a nyertességre. A vizsgálat tanulsága sajnos az, hogy az e-sport nem mentes az olyan viselkedéstől, amely egyébként nem fér bele sem a jogszerűség, sem a sportszerűség kereteibe.
Ez alól a magyar e-sport sem kivétel, a HUNESZ fegyelmi határozataiban sok esetben azért kellett a HUNESZ fegyelmi bizottságának (HUNESZ, 2020 és HUNESZ, 2021) eljárnia, mivel az érintett e-sportoló a másik e-sportoló becsületét sértő kifejezésekkel kommunikált, akár az élő chatban, akár az esemény közös chatszobájában.
A HUNESZ és az NGES is erre a jelenségre tekintettel (illetve figyelembe véve az Stv. előírásait is) etikai és gyermekvédelmi szabályzattal rendelkezik, valamint a szabályszegés esetére a fegyelmi bizottsága eljárást indíthat. Ez mindenképpen pozitív irány, amit meg kell erősíteni, illetve kötelezni kell a leendő e-sport szövetségeket, hogy ezen szabályok megalkotására kötelesek legyenek.
A gyermekvédelem egyéb területen is fontos tényező az e-sportban. A versenyek nem minden esetben a magyar időzóna szerint kerülnek megrendezésre és figyelembe kell venni, hogy az e-sportolók munkájuk és tanulás mellett valósítják meg a tevékenységüket. Ezért a gyermekvédelmi szabályokban mindenképpen utalni kell arra, hogy a magánéletet és az e-sportot milyen szabályok mentén lehet összeegyeztethetni.
Szabályozás formát tekintve nem tartom viszont szerencsének, ha egy törvény etikai és gyermekvédelmi szabályokat alkot meg, így ezen a területen alapvetően az a javaslatom, hogy az e-sportszövetségeket és az e-sport szervezeteket kell kötelezni, hogy ezen szervezetek alkossák meg a szükséges szabályzataikat, amelyeket így hozzá tudnak igazítani a folyamatosan változó e-sport piac és az e-sportolók igényeihez.
Ahogy a dolgozatomban igyekeztem bemutatni az e-sport egy nagyon sajátos gazdasági ágazat, amely sokban hasonlít a sportra, de attól sok tekintetben el is különül.
Az, hogy kezelni kell, véleményem szerint egyértelmű. Az, hogy milyen formában kezeli egy-egy adott állam viszont már más kérdéskör, ami függ a sportjog államon belüli szerepétől és szabályaitól is.
Ha Magyarországot vesszük alapul, ez esetben a sportról szóló törvény szabályai alapján véleményem szerint egyértelmű, hogy az e-sport önálló szabályozást igényel, nem optimális és nem jó megoldás, ha a sportjogban akarjuk szabályozni.
A szabályozási szükséglet jelen pillanatban még nem égető, az e-sport hazai piaci fejlődik, jelenlegi fejlettségi szintjén még pont elműködik bármilyen szabályozás nélkül.
Az sem kétséges viszont, hogy ez a helyzet csak egy bizonyos piaci és szervezettségi mérték alatt tartható, hosszú évek munkájának eredményeként az e-sport szervezetek hazánkban is ligákba tömörültek, kialakultak a szervezett működés alapjai. Ha ezt a szervezett működést méltányos és jogszerű keretek között szeretnénk tovább fejleszteni, inkább előbb, mint utóbb, de szükség lesz az e-sport jogrendszerbe illesztésére.
Ha bővebben érdekel a téma, akkor itt érsz még el információkat:
e-sport piaccal kapcsolatos 1-2 fejezet
az e-sport és a klasszikus sport összehasonlításával foglalkozó 3. fejezet
az e-sport sajátosságaival kapcsolatos 4. fejezet
az e-sportot meghatározó tényezőkkel kapcsolatos 5-6. fejezet
Ha e-sport joggal kapcsolatos kérdésed van, vedd fel velünk a kapcsolatot.
